A szív felé kell dolgozni

Ez is egy klasszikus tanítás, amit szinte minden alapkurzuson hallani. Nézzük meg itt is, mire épült, és mit mond ma az élettan.Az alapgondolat a vénás és nyirokkeringés anatómiájából származik. Tudjuk, hogy a vénákban billentyűk vannak, amelyek a vér szív felé áramlását segítik, és azt is, hogy az izompumpa szerepet játszik a visszaáramlásban. Logikusnak tűnt tehát azt mondani: ha a vér eleve a szív felé halad, akkor a masszázs irányának is ezt kell követnie, különben rossz irányba toljuk a folyadékot. Ez a gondolat különösen a klasszikus svédmasszázs rendszerezett fogásrendjében rögzült.

Egészséges egyéneknél azonban a vénás visszaáramlást elsősorban a következő mechanizmusok biztosítják:
– a szív pumpafunkciója,
– a vénabillentyűk,
– az izompumpa (aktív mozgás során),
– a légzés okozta nyomásváltozások.

Egy nyugalomban fekvő, egészséges emberben a vénás rendszer önmagában is hatékonyan működik. Nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a masszázs iránya klinikailag releváns mértékben befolyásolná a vénás visszaáramlást. Ha lokálisan történik is átmeneti folyadékmozgás, az rövid idejű, és nem hasonlítható az aktív izompumpa hatásához.

Fontos kivétel: bizonyos kóros állapotokban – például nyiroködéma esetén – a manuális nyirokdrenázs speciális, meghatározott irányú technikái klinikailag relevánsak lehetnek. De ez nem azonos az általános svédmasszázs fogásirányával egészséges populációban.

Ha szakmailag pontosan akarjuk megfogalmazni: egészséges embereknél nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a masszázs iránya klinikailag jelentős mértékben befolyásolná a vénás visszaáramlást. A „szív felé kell dolgozni” szabály történeti és anatómiai logikából ered, de élettanilag nem támasztja alá erős bizonyíték.
Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a keleti technikák gyakran eleve ellentétes irányban dolgoznak.