Minél erősebb, annál hatásosabb

A minél erősebb, annál hatásosabb gondolat részben abból a mechanikus szemléletből jött, hogy ha valami „le van tapadva”, „csomós”, „blokkolt”, akkor azt csak erővel lehet szétszedni. Az intenzív, fájdalmas inger ráadásul erős élményt ad: a vendég úgy érzi, „most történik valami komoly”. A kezelés utáni átmeneti megkönnyebbülés pedig megerősítheti azt az értelmezést, hogy a fájdalom szükséges volt a javuláshoz.

Ma azonban már tudjuk, hogy a fájdalom nem egyenlő a terápiás hatással. A fájdalom egy védelmi jelzés, amelyet az idegrendszer generál, amikor potenciális veszélyt érzékel. Ha egy már eleve érzékeny területet erős, fenyegető inger ér, az fokozhatja a védekező válaszokat, növelheti az izomtónust és aktiválhat stresszreakciókat.

Rövid távon előfordulhat átmeneti fájdalomcsökkenés egy intenzív inger után – részben leszálló fájdalomgátló mechanizmusok miatt –, de ez nem bizonyítja, hogy az erősebb inger hosszú távon hatékonyabb.

A modern fájdalomtudomány inkább azt hangsúlyozza, hogy a biztonságos, kontrollálható, nem fenyegető inger kedvezőbb idegrendszeri választ vált ki. A kezelés hatékonysága nem feltétlenül az alkalmazott erő nagyságán múlik, hanem azon, hogyan reagál rá az idegrendszer.