Szerző: Sziklai Csaba masszőr, masszázs oktató, a Masszőr kézikönyv írója. Bővebben…
Az ember gyakran azt hiszi, hogy a rossz dolgok mindig mással történnek. Minket nem csalnak meg, nekünk nem lesz autóbalesetünk, nekünk nem ég le a házunk, nekünk nem lesz daganatunk – és így tovább. Velünk nem történhet ilyen, csak mással. Másokkal persze gyakori, hisz rendszeresen halljuk a tragédiákat. De azok nem mi vagyunk.
Valójában az a nagy büdös helyzet, hogy velünk is előfordul számtalan rossz dolog. Talán legbelül ezt tudja is mindenki, csak nem akar róla tudomást venni, mert kellemetlen. Mint mondjuk az elmúlás: minden családban ott van, de amíg nem nyitja ránk az ajtót, addig jobbnak tűnhet tudomást sem venni róla. Ezért inkább eltereljük a gondolatot, nem is foglalkozunk ilyenekkel.
Ezzel pedig az a gond, hogy ha az ember nem készül fel rá, sokkal kellemetlenebbül érintheti később egy-egy ilyen akadály. Mondjuk inkább, hogy szarabbul, mert a kellemetlen túl enyhe kifejezés a legtöbb esetben.
Borsánka sem szeret arra az opcióra gondolni, hogy leéghet a lakása. Ezért inkább nem is foglalkozik a témával. Viszont ha baj van, akkor lehet, hogy emiatt a macskája és ő is meghal a füst miatt.
Viszont ha Borsánka inkább előre gondolkodik, vesz füst- és szén-monoxid érzékelőt, no meg persze fel is szereli őket, és észben is tartja a10 évenkénti elemcserét, akkor sikeresen megelőzheti hogy meghal a cicájával.
Hogy ne a levegőbe beszéljek, egy konkrét esetet is leírok röviden:
Noémivel pár hete éreztük otthon, hogy füstszag van. (És a légminőség mérőnk is kiakadt.) Lerohantunk a kis poroltónkkal az alattunk lévő lakáshoz. Azonnal láttuk, hogy dől ki a füst az ajtó réseiből. Hívtuk a tűzoltókat, miközben úgy vertük az ajtót, mintha ingyen masszázskupont osztogatnának odabent. Szerencsére hamar ajtót nyitott az éppen ébredező idős szomszéd. A jelenet sokkoló látvány volt, mintha egy gőz szaunában állt volna odabenn – akkora volt a füst. Ha csak kicsit később érkezünk, lehet hogy már nem ébredt volna fel. Pedig ő csak odatett valamit a rezsóra, majd elfelejtette és elaludt…
Szóval tényleg megéri ezekre figyelni. Akkor is, ha ez egy kellemetlen téma, ami olykor anyagi ráfordítást is igényel.
Hogy ez hogy jön most elő a segítő témában, amiben szoktam írni?
Például úgy, hogy legyen nálatok is füstérzékelő, és ha kell, szén-monoxid érzékelő. Legyen biztosításotok. Sőt, legyen tűzoltó készüléketek, meg elsősegély csomagotok is.
És ami miatt most főként írok, ami egyben a pénzügyi tudatosság egyik alapja is: legyen vésztartalékotok, minimum hat hónapra, de jobb esetben akár 12 hónapra.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy írd össze a kiadásaid 2-3 hónapig (minden, még a pár száz forintos péksütit is), és nézd meg, mennyit költesz átlagosan egy hónapban. Na legalább hatszor, még jobb esetben 12-szer annyi pénzed legyen félrerakva.
Gondolj bele, hogy mi történne, ha leégne a házad/lakásod, és nem fizetné a biztosító. Ha tönkremenne a kocsid. Vagy sokkal rosszabb: ha az egészségeddel lenne gond, ami miatt nem tudnál dolgozni egy ideig, vagy akár a jelenlegi munkádban soha többé – magyarul szakmát kéne váltanod.
Mert ez előfordul. Ismerek daganatos betegséggel küzdőt, aki már nem bírja a fizikai munkát. Van sok masszőr, aki egyszerűen mentálisan nem bírja már az embereket fogadni egy kiégés óta. Van akinek a bőre, másnak a keze/válla/könyöke/dereka nem bírja már a jelenlegi munkáját.
De erre elég egy baleset is, ami bármikor megtörténhet.
Velem is ez történt, január 29-én este. Bicikliztem hazafelé, már majdnem otthon voltam. Egy zebra előtt meg akartam állni, hogy átengedjek egy gyalogost, és erősebben fogott a fék, mint gondoltam. Vagyis a bicikli megállt hirtelen, én viszont nem, így repültem tovább. Sürgősségi, koponya CT, kéz és láb röntgen. Agyrázkódás, törés, rándulás. Szerencsére már jobban vagyok, amikor ezt írom (február 2.), rohamosan gyógyulok. Hamarosan dolgozni is fogok tudni újra. De gondolom nektek sem kell nagy kreativitás ahhoz, hogy láthassátok: lehetett volna sokkal rosszabb is.
Ezzel nem azt akarom javasolni senkinek, hogy félni kéne folyamatosan. Dehogy.
Pusztán azt, hogy megéri előre gondolkodni, mert sokkal kisebb lehet ilyenkor bármilyen kár.
Például az én esetemben: ha nem lenne félrerakott pénzem, amellett hogy összetörtem magam, aggódhatnék azon is, hogy miből fizetem a bérleti díjakat, rezsiket, megélhetést.
És ez még fontosabb, ha az ember már nem csak saját magáért tartozik felelősséggel, hanem akár idősebb vagy épp fiatalabb családtagjaiért is.
Persze, nehéz félrerakni. Nehéz nem most kiélvezni a dolgokat, legyen az akár egy éttermezés, egy új ruha, egy vágyott tárgy, vagy éppen egy utazás.
De sokkal rosszabb, ha úgy jön a gond, hogy nincs tartalék.
Mert a gond az jönni fog, a kérdés az, hogy mikor. Ilyen az élet. De ha már tudjuk, hogy ilyen az élet, miért ne készüljünk fel rá?
Szóval csak tudatosan!
A bölcs ember és az árvíz
Egy kis faluban élt egy idős, bölcs ember, aki mindig előre gondolkodott. Évek óta figyelte az időjárást, és észrevette, hogy az esőzések egyre hevesebbek. Úgy döntött, hogy megerősíti a háza alapját, magasabbra építi a falakat, és homokzsákokat is tárol arra az esetre, ha jönne az árvíz.
A szomszédai kinevették: – Minek ez a nagy felhajtás? Évtizedek óta nem volt itt árvíz!
De a bölcs ember csak így válaszolt: – Jobb előre gondolkodni, mint utólag bánkódni.
Egy évvel később hatalmas esőzések jöttek, és a folyó kilépett a medréből. A falu nagy része víz alá került, az emberek kétségbeesetten próbáltak menekülni. De a bölcs ember háza sértetlen maradt, mert felkészült. Nemcsak magát, hanem a szomszédait is be tudta fogadni, megmentve őket az áradástól.
Tanulság: A felkészülés nem luxus, hanem szükségszerűség. Aki előre gondolkodik, az kevésbé szenvedi meg a váratlan nehézségeket.
Az anyagi és fizikai biztonságra való felkészülés is hasonló módon működik. Ha időben gondoskodunk a jövőnkről (biztosítás, megtakarítás, elővigyázatosság), akkor kevésbé sodorhat el minket az „árvíz”, azaz a váratlan események.
Szerző: Sziklai Csaba masszőr, masszázs oktató, a Masszőr kézikönyv írója. Bővebben…
