A Facebook csoportok csábítása

Amikor valaki belevág a masszőrmarketingbe, gyakran az az egyik első ötlete, hogy beírja a szolgáltatását a helyi és a szakmai Facebook-csoportokba. Ami tök kézenfekvőnek tűnik, hiszen ingyenes, és rengeteg tag is van egy ilyen helyen. A gond azonban az, hogy ez a csatorna majdnem mindig kevesebbet ad, mint amennyit elsőre ígérni látszik, így érdemes megérteni, miért.

Kezdjük ott, hogy kihez is beszélsz ilyenkor a valóságban az adott csoportokban? 
A masszőrcsoportokban a kollégák ülnek, vagyis azok, akik ugyanazt csinálják, mint te. 
A wellness- és egészségtémájú csoportokban már vegyesebb a felhozatal, azonban tele vannak ugyanígy hirdető szolgáltatókkal, ahol mindenki inkább csak kínál, és szinte senki nem vásárol. 
A helyi adok-veszek csoportokban valóban ott vannak a környékbeli emberek, csakhogy ők nem masszázst keresve görgetnek, plusz a legtöbb ilyen csoport szabályzata kifejezetten tiltja a reklámot, vagy külön napra tereli, ahol a hirdetések egymásra torlódnak. 

És akkor felmerülhet benned, hogy kihagytuk a lényeget, mert vannak persze kifejezetten masszőrt kereső csoportok is, és elsőre pont ezek tűnnek a jó helynek. Ha viszont alaposabban megnézed őket, kiderül, hogy a felük szintén hirdető masszőr, a másik felük pedig jó eséllyel nem azt keresi, amit te kínálsz. Sokat elárul, ha megnézed, mire érkezik reakció. A tisztes szakmai hirdetésen sokszor egyetlen lájk sincs, ugyanabban a csoportban viszont egy fiatal masszőrhölgy szelfis, az alakját hangsúlyozó posztján ott a több tucat férfi lájk és a szívecskés komment. Ez pontosan megmutatja, kik ülnek abban a csoportban. Részben a konkurencia, részben olyanok, akik egészen mást várnának. Egy ilyen közeg nemcsak hogy nem hoz vendéget, hanem finoman abba az irányba is húz, hogy magadat szexualizálva próbálj figyelmet szerezni. 

Van itt egy tévhit is, amit érdemes tisztázni. Sokan azt gondolják, hogy a csoportposzt eleve kevés emberhez jut el, pedig a csoportok elérése jellemzően jobb, mint egy oldalé. A baj tehát nem az, hogy kevesen látják, a baj az, hogy nem a megfelelő emberek fogják látni. 
Jól elérni egy olyan közeget, ahol nincsenek vendégek, épp annyit ér, mint jól elérni a semmit. Amire viszont tényleg figyelni kell, az a spam. Ha ugyanazt a szöveget másolod be sok csoportba rövid idő alatt, a Facebook könnyen robotnak néz, és átmenetileg korlátozhatja a posztolásodat vagy magát a teljes fiókodat is. 
Sok helyi csoportban ráadásul oldalként nem is engednek posztolni, csak személyes profilról, így könnyen összemosódik a magánéleted a szakmai jelenléteddel.

Van azonban valami, ami a csoportokban tényleg működik, csak az nem a hirdetés. Ugyanabban a helyi csoportban, ahová hiába tennéd be a reklámodat, időnként felbukkan egy ilyen poszt: „Sziasztok, tudtok ajánlani egy jó masszőrt a környéken?” Amikor egy elégedett vendég vagy egy ismerős ilyenkor téged nevez meg, az többet ér száz bemásolt reklámnál, mert egy másik embertől jövő ajánlás olyan bizalmat hordoz, amit magadról sosem tudsz ugyanígy megteremteni. 
A jó irány tehát az ajánlhatóság. Ehhez megtalálhatónak kell lenned: legyen rendben a vendégélményed, majd legyen rendben a Google-profilod, legyenek valódi értékeléseid, és amikor valaki rákérdez, legyen hová mutatnia az ajánlásnak.

Itt jogosan kérdezheted, hogy akkor mit tegyen akkor az, akinek még alig van vendége? Hiszen ő nem várhat arra, hogy mások ajánlják, ha még nem is ismerik.  A csoportban akkor is van értelmes szerep a bizalom építésre, csak az nem a hirdetőé továbbra sem. Ha valaki tanácsot kér egy panaszára, vagy felmerül egy kérdés, amihez értesz, válaszolj úgy, hogy tényleg segítesz, anélkül, hogy a hozzászólás végén magadat ajánlanád. Az emberek megjegyzik, ki az, aki érdemben hozzászól, és ki az, aki csak hirdetési opciót lát egy ilyen helyzetben. Ebből épül lassan az az ismertség, amiből később ajánlás lesz. 

És igen, mint szinte mindenhol, itt is van egy kivétel: egy kisebb településen, egy jól moderált helyi közösségben egy őszinte, nem tolakodó bemutatkozás a csoport szabályait betartva megszólíthat pár embert. De önmagában a kivétel sosem elég ahhoz, hogy erre építs.

Gondolj Borsánkára. Ha ő heti háromszor bemásolja ugyanazt a hirdetést tizenöt csoportba, azzal órákat tölt el, közben kockáztatja a fiókja letiltását, miközben jó esélye van arra, hogy csak néhány kolléga meg pár admin látja egyébként is amit kirak. Ha viszont ugyanezt az energiát arra fordítja, hogy a helyi vendégei elégedettek legyenek és beszéljenek róla, akkor ő lesz az, akit a csoportban megneveznek, amikor valaki masszőrt keres a környéken.