Barion Pixel

Tejsav = izomláz? Vagy mégsem?

 – avagy mi is az igazság az izomlázról

A mai napig gyakran hangoztatott tévhit, hogy az izomlázat a “felgyülemlett tejsav” okozza az izmokban. Bár ez a nézet tényleg sokáig tartotta magát, ma már egyértelműen tudományosan cáfolt. Nézzük meg, mi történik valójában az izmokban terhelés közben és után, és miért nem a “tejsav” felelős a másnapi fájdalomért. Valamint nézzük meg azt is, hogy ha nem a tejsavat masszírozzuk ki ilyenkor az izmokból, akkor mégis hogyan segít a masszázs izomláz esetén.

 

Hogyan kapnak energiát az izmaink mozgás közben?

Amikor mozgunk, az izmainknak energiára van szükségük, amit egy ATP nevű molekula biztosít. Mivel a szervezet csak kis mennyiségben tárol ATP-t, ezt folyamatosan újra kell termelni – méghozzá háromféleképpen, attól függően, milyen gyorsan és mennyi ideig kell az energiát biztosítani:

 

1. Szuper gyors energia
– de csak szuper rövid ideig, szuper nagy terhelésnél (anaerob alaktacid rendszer)

Ez a rendszer azonnal működésbe lép, ha hirtelen nagy erőre van szükségünk (pl. teljeserős sprint, max súlyemelés).

  • Oxigén jelenléte nélkül történik.
  • Nincs tejsavtermelés.
  • Az izmosejtekben alapból eltárolt ATP-t és kreatin-foszfátot (CP) használja fel, vagyis az előre eltárolt energiamolekulákat.
  • Csak néhány másodpercig tart (kb. 10–12 mp).
  • Fun fact: ez tudja a legjobb teljesítményt adni, vagyis ő fedezi az 1 ismétléses max súlyemelést. (Miért? Mert a robbanásszerű erőkifejtéshez már a legelső pillanatban kell az azonnali felvehető hatalmas energia. Vagyis a másik két rendszer túl lassú ehhez.)

 

2. Gyors energia
– nagy terhelésnél, de cserébe már savasodással = korlátozott ideig (anaerob laktacid rendszer)

Ha a terhelés hosszabb (pl. 30 mp – 2 perc), de intenzív – így nem elég gyors számára az az energia utánpótlás, amit az aerob rendszer tudna biztosítani. pl: 400 m gyors síkfutás

  • Oxigén jelenléte nélkül történik.
  • A vázizomban jelenlévő glikogén és a vérben keringő glükóz lebontása biztosítja az energiát.
  • Laktát képződéssel jár. (Őt nevezik a köznyelvben tejsavnak.)
  • Ez a rendszer gyors, de hamar fáradást okoz. Ennek oka, hogy a lebontási folyamat során hidrogénionok (H⁺) + laktát keletkezik, és ezek a hidrogénionok  pH-csökkenést okoznak a vérben és az izomban (Az izomroston belüli a pH akár kb 6,9-re is csökkenhet, míg nyugalmi értéke kb 7,4.) Az így létrejött megváltozott pH-val rendelkező közeg pedig megnehezíti a további izomösszehúzódást.  

 

(Miért rontja ez a „savas közeg” az izomösszehúzódást?
Enzimek működése romlik: Az izomösszehúzódást segítő enzimek (pl. ATP-bontó enzimek) pH-érzékenyek. Savas közegben kevésbé hatékonyak, így lassul az energianyerés.
Kalciumion-zavar: Az izmok összehúzódása kalciumionoktól függ, de savas közegben a kalciumkötő fehérjék (troponin) működése csökken → gyengébb izomválasz.
Idegingerület-átvitel romolhat: A savas környezet zavarhatja a szinapszisokat is, így az idegrendszer jelei gyengébben jutnak el az izomhoz.)

 

3. Tartós energia
– hosszabb időre, de nem nagy terheléssel (aerob rendszer)

Ha a mozgás hosszan tart (több mint 2 perc) és alacsonyabb intenzitású pl: hosszútávú futás, biciklizés

  • Oxigén jelenléte melletti lebontás = égetés
  • Főleg az izomsejtekben és májban elraktározott szénhidrátok és a zsírszövetekben lévő zsírokat használja fel az energiaadáshoz, de a fehérjéket is használhatja.
  • Lassabban biztosít energiát az izmoknak, de sokáig képes működni. Igazából szinte bármennyi ideig, amíg van oxigén és van mit lebontani.

 

Fontos megjegyezni: ezek a rendszerek nem egyedül, hanem szinkronban működnek. A test folyamatosan alkalmazkodik az aktuális terheléshez, és mindig abból nyer energiát, amelyik a legmegfelelőbb az adott helyzethez.

 

Akkor mi is az a tejsav (helyesebben emlegetve laktát) valójában?

Ahogy azt már említettük, az anaerob laktacid rendszer során, amikor az izmok energiához jutnak a szénhidrátokból oxigén jelenléte nélkül (például intenzív 400 m-es futás alatt), akkor a glükóz lebontásakor keletkezik egy anyag, amit laktátnak nevezünk. Fontos leszögezni, hogy a „tejsav” kifejezés gyakran hibásan szerepel a köztudatban: a testben nem tejsav (lactic acid), hanem laktát (lactate) van jelen, mert a szervezet pH-ja mellett nem tejsav, hanem laktát és H⁺ keletkezik.

Vagyis a laktát egy természetesen előforduló anyagcsere-termék. A közhiedelemmel ellentétben a laktát nem hulladékanyag vagy „méreg”. A szervezet számára egy hasznos forrás: például az izmok, a szívizom, sőt az agy is képes újra energiává alakítani.

Az izomból gyorsan kiürül: kb. 1–2 órával edzés után már alig marad belőle.¹ Ezért nem okozhat izomlázat, amely jellemzően 12–48 órával a mozgás után jelenik meg. Az izomláz valódi oka a mikrosérülés és az ennek következményében fellépő gyulladásos folyamat.

 

Mi is az izomláz valódi oka?

Az izomláz (DOMS – Delayed Onset Muscle Soreness) vagyis késleltetett izomfájdalom, egy természetes regenerációs folyamat része. Egy teljesen természetes, ártalmatlan, de kellemetlen jelenség.

Ha az izmokat új típusú, szokatlanul nagy, vagy nagyon intenzív-kitartó terhelés éri (pl. hosszú kihagyás után sportolsz vagy növelsz a napi edzéseid során a megmozgatandó súly méretén, esetleg lefutsz egy maratont) akkor mikrosérülések keletkeznek bennük – ezek lényegében apró repedések. Erre a test a gyógyulási/kijavítási folyamat részeként pedig egy gyulladásos válaszreakciót ad. Megjelennek az immunsejtek, amik lebontják majd eltakarítják a sérült szöveteket, hogy újakat építhessünk majd a helyükre. Ezen folyamtok során többek közt termelődik egy prosztaglandin nevű jelzőmolekula (gyulladásos hírvivő), ami fokozza az idegvégződések érzékenységét, hogy fájjon a terület, vagyis felhívja rá a figyelmed, hogy hahó itt most fontos építési munkák zajlanak, nem olyan az állapot, mint normál esetben, szóval légyszi egy kicsit ne terheld ezt a részt. Vagyis izomlázat generál.

Ez a folyamat jellemzően:

  • 12–24 órával az edzés után kezdődik,
  • 1–3 napig tart, majd magától elmúlik

 

Mi a masszázs szerepe izomláz esetén?

A masszázs nem szünteti meg közvetlenül az izomláz valódi okát, vagyis az izomrostokban keletkezett mikrosérüléseket és az ezek nyomán kialakuló gyulladásos folyamatokat. Ennek ellenére jelentős szerepet játszhat a fájdalomérzet csökkentésében és a regeneráció támogatásában, főként az idegrendszeren keresztül kifejtett hatásának köszönhetően.

 

Fájdalomcsillapítás idegrendszeri úton – a kapuelmélet (Gate Control Theory)

A masszázs során az izmok és a bőr ingerlése különféle idegi jeleket indít el. Ezek az ingerek a gerincvelőn keresztül jutnak el az agyba, ugyanazon az „idegi útvonalon”, mint a fájdalomjelek. Ez az alapja az ún. kapuelméletnek.

 

Hogyan működik ez a „kapu”?

A gerincvelő úgy működik, mint egy kapu, amely rendezgeti az agy felé haladó idegi jeleket. Ha egy izom vagy szövet megsérül, fájdalomjel indul el → a kapu nyitva → a fájdalmat érzékeljük. Viszont, ha egyidejűleg más típusú ingerek is érkeznek, mint például: érintés, simítás, nyomás, akkor ezek „versenybe szállnak” a fájdalomjelekkel.

Mivel az agy nem tud minden jelet egyszerre azonos erősséggel feldolgozni, a kellemesebb ingerek  részben „elfoglalják” a helyet, így a fájdalomérzet enyhülhet vagy akár teljesen el is tűnhet egy időre.

 

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A masszázs nem gyógyítja meg magát az izomsérülést vagy a gyulladást, ami az izomláz mögött áll.

Viszont csökkenti a kellemetlen érzést, ezzel:

    • segít ellazulni,
    • javítja az alvást és pihenést,
    • csökkenti a stresszt, ami fontos tényezője a gyógyulásnak.

 

Összefoglalás

📌 A tejsav NEM okoz izomlázat.

📌 Az izomláz oka a mikrosérülések kialakulása és az ezek kijavításában játszó gyulladásos folyamtok

📌 A masszázs enyhítheti az izomláz okozta fájdalmat, főként azáltal, hogy az idegrendszeren keresztül gátolja a fájdalomérzet továbbítását (kapuelmélet). Bár nem kezeli a kiváltó okot, hozzájárul a regenerációhoz, és kellemesebb közérzetet biztosít az edzés utáni időszakban.

 

¹ Brooks, G. A., & Gaesser, G. A. (1980). End points of lactate and glucose metabolism after exhausting exercise. Journal of Applied Physiology, 49(6), 1057–1069. https://doi.org/10.1152/jappl.1980.49.6.1057

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük