A „Leszarom” stratégia – Miért nem baj, ha néha elengeded?
„Szorongsz, mert szembe kell szállnod valakivel. Ez a szorongás lebénít, és töprengeni kezdesz, hogy miért vagy ilyen szorongó. Most már azért szorongsz, mert szorongsz. Jaj, ne! Duplán szorongsz!”
Ismerős? A legtöbben átéltük már ezt a spirált. Ahol az érzéseinket is elkezdjük megítélni, és emiatt még rosszabbul érezzük magunkat. Itt jön képbe a „Leszarom” stratégia – de nem abban az értelemben, hogy minden mindegy, hanem abban, hogy megtanuljuk tudatosan szelektálni, mi érdemel figyelmet, és mi nem.
A boldogság nem a tökéletességről szól
Sokan úgy gondolják, csak akkor lehetnek boldogok, ha életük minden területén tökéletesen teljesítenek. Tökéletes család, karrier, ház, egészség, társas kapcsolatok – és természetesen mindig jókedv. De ez egy irreális, belső nyomást keltő elvárás, ami könnyen szorongáshoz, elégedetlenséghez vezet.
A valóságban a boldogság inkább abban rejlik, hogy felismerjük, mik azok a dolgok, amelyek valóban számítanak, és melyek azok, amelyekkel egyszerűen nem érdemes annyit foglalkoznunk.
A pokoli játszma: ha mindent túl komolyan veszünk
Ha minden apróságra ugrunk, állandóan másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, vagy túlságosan függünk mások véleményétől, akkor egy végtelen negatív érzelmi körbe ragadhatunk. Ilyenkor nemcsak a problémáinkkal kell megküzdenünk, hanem azzal a feszültséggel is, amit az okoz, hogy nem vagyunk olyanok, amilyennek „lennünk kéne”.
Ez a belső ellentmondás – például haragszunk magunkra, mert haragszunk – csak még inkább kimerít. És ha nem tanulunk meg elengedni, előbb-utóbb érzelmileg kiégünk.
A másik véglet: amikor túl sokat szarunk le
Természetesen az sem megoldás, ha mindent elfojtunk, és folyton azt mondogatjuk magunknak, hogy „minden rendben”. Ez a toxikus pozitivitás – egy “álmosolyos” önámítás, ami megakadályoz abban, hogy valóban feldolgozzuk a veszteségeket, kudarcokat. Ez rövidtávon szépnek tűnhet, de hosszútávon rombol, árt.
(Figyeld meg, hogy egyes közösségekben – például Facebook csoportokban – milyen erőteljesen jelen van ez a toxikus pozitivitás. Csak a jót, semmi negatívat, mert “lehúz”. Nulla kritika, mindenki mosolyog, mindenki boldog, mindenki tele van pénzzel. Tudod, mint a közösségi média nagy része, ahol mindenki kipihenten ébred, mindenkinek tökéletes családja, otthona, munkája van, és éppen nyaral. Ezeket már látni és rettentő káros, pláne ha el is hisszük…)
Az is ugyanúgy fontos, hogy megéljük a rosszat is. Hogy a problémákkal szembe tudjunk nézni. Mert hosszútávon csakis úgy küzdhetünk meg velük, oldhatjuk meg, és léphetünk tovább.
Elfogadni, megélni (pl. csalódás, szomorúság, harag) majd továbblépni.
A nehézségek megélése és feldolgozása segít megérteni hogy mi történt velünk és milyen tanulságokat vonhatunk le belőle. Így nem csak a személyiségünk fejlődik de a következő problemát már könnyebbem oldjuk meg. Vagy épp kerüljük el.
Szóval az egészséges megközelítés az, ha nem menekülünk az érzéseink elől, hanem megengedjük magunknak, hogy megéljük őket. A szomorúság, csalódás vagy düh természetes reakciók, amelyek segítenek tanulni, alkalmazkodni és továbblépni.
A kiegyensúlyozott „Leszarom” stratégia
A „Leszarom” stratégia tehát nem arról szól, hogy nem érdekel semmi. Hanem arról, hogy tudatosan döntünk: mire fordítunk energiát, és mit engedünk el.
Azokra a dolgokra érdemes figyelnünk, amelyek összhangban vannak az értékrendünkkel – például őszinteség, család, hivatás. Ha például az igazmondás fontos neked, akkor érdemes kitartani mellette, még ha kényelmetlenséget is okoz.
Viszont ha valaki kéretlenül beleszól az életedbe, például azt tanácsolja, válts munkát, miközben te szereted, amit csinálsz – nos, azt nyugodtan leszarhatod.
Röviden
A valódi szabadság nem az, hogy mindent kézben tartunk, hanem az, hogy eldönthetjük, minek adunk jelentőséget. Nem kell mindent túlértékelnünk, de nem is kell elfojtanunk. Ha ezt a belső egyensúlyt megtaláljuk, könnyebben boldogulunk – őszintébben, tudatosabban, és sokkal nyugodtabban.
Az ötlet forrása és egyben ajánlott könyv a témában:
Mark Manson: A „Lesz*rom” rafinált művészete
