EGY GYÓGYMASSZŐR JOBB MINT EGY SVÉDMASSZŐR/FRISSÍTŐMASSZŐR!(?)
Röviden: Nem, nem egyenesen arányos a kettő.
Hosszabban: Persze hasznos, ha minél többet képzi magát a szakmájában az ember, amire a gyógymasszőr képzés egy szuper dolog lehet. Viszont X gyógymasszőr egyáltalán nem biztos hogy többet tud mint Y svédmasszőr.
Miért? Több szempont is közrejátszik.
Először is, nem mindegy hogy milyen az adott gyógymasszőr képzés. Volt olyan osztálytársam, aki azért jött el az előző suliból, mert 1-2 hónap után nem hogy tanítás, még órarend sem volt.
Aztán nem mindegy, hogy az adott suli milyen tanárokat alkalmaz. Hogy a tanár szakmailag és emberileg milyen. Én szuper helyzetben voltam, hogy két évig Lengyel Tamás gyógymasszőr oktatóval tanulhattam, viszont számos negatív tapasztalatot hallottam már más gyógymasszőr oktatókról.
De ha meg is van a szuper suli a szuper oktatóval, ott azért a tanulón is múlik hogy hogy tanul, és mit csinál azzal a tudással. Voltam már gyógymasszőrnél, aki a sablon svédmasszázst csinálta végig, szinte nulla kikérdezéssel. Úgy, hogy 10+ éve a szakmában volt.
Aztán ott az emberi rész. Tudjuk, hogy fontos a szakmai háttér, hogy értsük mit csinálunk, de azt is láthatjuk, hogy a masszőr szakmánál milyen hihetetlenül fontos a személyiség, sok más részlettel. Nem véletlenül raktam össze a Masszőr kézikönyvet, és írtam benne arról is, hogy kéne kommunikálni a vendéggel – ezt a legtöbb helyen nem tanítja senki.
Végül ott van az Isten-komplexus. Számos masszőr úgy érzi, hogy mivel neki megvan a gyógymasszőr papírja, ő sokkal több azoknál, akiknek nincs. Több közösségben engem ez zavart a legjobban: sokan lenézik a többieket, és eszerint is kommunikálnak velük. Ez pedig gáz.
Hiszen – és itt jön az érvelésem második fele – aki nem gyógymasszőr, annak is lehet hatalmas tudása. Nem egy kollégát ismerek, akinek nincs gyógymasszőr papírja, ellenben folyamatosan járja a képzéseket, bővíti a tudását, és tanulja, hogyan segíthetne még többet vendégének. Sokan közülük milliószor többet tudnak a szakmával kapcsolatban, mint aki gyógymasszőr.
Ők pedig gyakran imposztor szindrómások lesznek pont a sok lenézés miatt, mert nekik nincs meg a gyógymasszőr papír. Nem, a tudás nem csak ezen múlik, nyugi.
(Ezek után szerintem sokaknak tisztább az is, hogy az onkológiai masszázs tanfolyamomnál miért nem szűrök pusztán gyógymasszőrökre)
Szóval a lényeg, hogy tanuljunk és tanuljunk. Közben pedig ne nézzük le a másikat, nem a papír teszi a masszőrt. Plusz ne csak újabb masszázs technikákat tanuljunk, hanem egészséges életmódot is, hogy mi is hitelesebbek lehessünk, és tanácsainkkal az okokat is megtalálhassa és megoldhassa vendégünk. Na erről biztos lesz videónk a csatornán, annyira fontos téma…
Végül azt még kiemelném, hogy ennek az írásnak nem célja a gyógymasszőr képzés és a gyógymasszőr kollégák kritizálása. Jómagam és gyógy-és sportmasszőrként végeztem annak idején. Viszont 11. éve építem masszőr karrierem, és a mai napig sok témában azt tapasztalom, hogy úristen, milyen keveset tudok, és mennyit lehetne még tanulni (most például a légzéssel kapcsolatban, ahogy olvasom James Nestor Lélegzet című könyvét)
Plusz ha érdekel a gyógymasszőr szakma, vagy csak szívesen megismernél egy gyógymasszőr oktatót, ajánlom szeretettel két videónkat is a témában, ahol volt tanárommal, Lengyel Tamás gyógymasszőr oktatóval beszéltem: