Szerző: Sziklai Csaba masszőr, masszázs oktató, a Masszőr kézikönyv írója. Bővebben…
Mindenki hibázik. Te is, én is.
Ezt pedig el kell fogadnunk.
Sőt, nem csak elfogadnunk!
Célszerű felismernünk, ha hibáztunk.
Majd beismernünk – elsősorban magunknak.
A végén pedig változtatnunk azon, amin tudunk.
Tudom, könnyűnek hangzik ezt így mondani, a valóságban meg bitang nehéz tud lenni. Pláne ha minél több időt, energiát és meggyőződést tápláltunk már bele a tévedésünkbe.
Viszont amikor sikerül egy ilyen hibát felismerni és felülírni, az az igazi fejlődés az életünkben.
Még jobban megnehezíti a dolgunkat, hogy gyakran azt hisszük, csak mi hibázunk ennyit. Sokan tűnnek tévedhetetlennek. Pláne a nagy nevek, akikre felnézünk. Róluk mintha szinte lehetetlen is lenne elképzelni, hogy pont ugyanannyira emberek ők is, mint mi. De ez pedig így van. Mind emberek vagyunk, és ebből kifolyólag óhatatlanul mind hibázunk is. Az más kérdés, hogy sokan ezekről nem szívesen beszélnek, sőt, akár még takargatják is ezen tévedéseiket. Ez pedig még erősebb torzítást eredményez a világképünkben, ami még inkább azt sugallja, hogy akkor velünk van a baj.
Mint amikor a közösségi oldalakon görget az ember, és azt látja, hogy mindenki mennyire boldog és gazdag. Épp mindenki nyaral, épp mindenki gyönyörű, épp mindenki sikeres. A sok filter, a sok smink, a sok adósság és a sok hazugság pedig már nem biztos, hogy látszik ezeken a képeken, szövegeken és videókon, hiába van az is ott mind a háttérben.
Amikor 2023 őszén komolyabban elkezdtem online tartalmakat készíteni, úgy döntöttem, hogy nem fogom tökéletesnek mutatni a saját kis világom. Mivel senki világa sem lehet tökéletes, így nem is tartom célszerűnek az ilyen hamis képek létrehozását. Ezért is érzem fontosnak a saját hibáimról, tévedéseimről is beszéljek nyilvánosan.
1. Az egészséges lábbeli témaköre
Régen minden vendégemnek azt mondtam (persze csak azoknál, akiknél ez szóba jött ) hogy a legegészségesebb cipők a pihe puha talpú futócipők. Pláne ha olyan helyen veszi meg ember, ahol be is vizsgálják a lábát, és az alapján ajánlanak modellt.
Majd amikor jobban elkezdtem kutatni a témát, rájöttem, hogy ennek a szöges ellentéte az igaz. Mezítláb születtünk és nem véletlenül akkora a sarokcsontunk amekkora. Nem kell megemelni a sarkat – semennyire. Nem kell összenyomni a lábujjakat, legalábbis ha nem akarunk bütyköt, kalapácsujjat, rosszabb vérellátást, sarkantyút, stb. Sőt, nem kell pihe puha felhőcskéken lépkednünk akkor sem, ha ez átmenetileg fantasztikus érzésnek is tűnik. Azok a cipők lesznek számunkra jók , amik minél kevésbé módosítják az anatómiánkat, minél inkább meghagyják a természetes adottságainkat, és csak azt védik ki, amit muszáj. Például a túl forró betont, a túlzott kellemetlenséget okozó üvegszilánk és kosz maradványokat városszerte stb. Szerencsére egyre több ilyen márka van már (több mint 100) – ha érdekel a gyűjtőnevük: mezítlábas cipő avagy barefoot shoes. Erről szóló videó, ha szeretnél többet tudni a téma kapcsán (https://tudatosmasszor.hu/ne-tedd-tonkre-a-labad-tested-kelemen-vanda-gyogytornasz-manualterapeuta) és cikk (https://tudatosmasszor.hu/az-egeszseges-cipo-orra-szeles-avagy-valos-megoldas-butyok-ellen)
2. Illóolaj a masszázshoz
Karrierem első éveiben tanultam aromaterápiás masszázst. Nekem is bejött, elvarázsoltak a jó illatok. Sőt a tudat is tetszett, hogy még segíthetnek is. Hisz például egy levendula nyugtató hatású lehet, és az összes többi illóolajhoz is számos pozitív hatást mondhatnánk. Mindeközben mindezt teljesen természetes forrásból ered. Ez így egészségesen is, tökéletesen is hangzik, nem?!
Legalábbis én ezt hittem, míg el nem kezdtem mélyebben beleásni magam a témába.
Aztán rájöttem az árnyoldalakra. Akármilyen természetes és tiszta is egy illóolaj, az attól még a vendégeimnél kiválthat allergiás tüneteket. Akár fulladást is. Bizonyos fajták a fényérzékenyítő tulajdonságuk révén maradandó bőrkárosodást okozhatnak. Beleszól az én és a vendégem hormonháztartásába is. Ezáltal befolyásolja az esetleges gyógyszerek működését is és bizonyos orvosi terápiák sikerességét is megakadályozhatják. És sajnos még tovább sorolhatnám ezt a listát.
Szóval döntöttem: én sem a vendégeim, sem a saját egészségem nevében nem tudom felvállalni ezért a felelősséget, inkább leszokok az illóolaj használatról.
(Erről készült videónk Káros az illóolaj? plusz ez a videónk is kapcsolódik: természetes ≠ biztonságos)
3. Illatozzunk(?)!
Kevesen tudják rólam, de régen annyira szerettem a parfümöket, hogy még egy parfümőr képzést is elkezdtem. Amennyire csak tudtam, tanultam, kutattam a témát. Szenvedélyesen szagolgattam, több tucatnyi parfümöt is összegyűjtöttem magamnak. (főleg mintákat, mert hát azért ez egy drága hobbi… 😀 )
Majd minél több szegmensébe eljutottam az egészséges életmódnak, 2024 elején elérkeztem az illatanyagok témájához is. Igazából már az illóolajok veszélyeinél el kellett volna jutnom idáig, de ugye jobb később mint soha.
A lényeg, hogy sok kutatás után egyre világosabb lett: az életünkben használt számtalan természetes és mesterséges illatanyag egyaránt egyre nagyobb terhet ró egészségünkre. Sőt, egyre több embernek okoz egyre komolyabb problémát, a kiütéstől kezdve a fejfájáson, szédülésen át akár befulladásokig és a hormonrendszerük befolyásolásáig.
Igazából nem egy-egy illattal van a gond, hanem hogy több tucatnyi illatanyag vesz már körül minket, az öblítőktől kezdve a parfümökön, füstölőkön, párologtatókon át az illatosított tisztítószerekig. Még a fenekünket is sokszor egy illatos, színes papírdarabkával törüljük ki. De ezt nem is sorolnám, ha részletesebben érdekel, erről is írtam már egy cikket: Kerüld az illatanyagokat! – https://tudatosmasszor.hu/keruld-az-illatanyagokat
Ez a három példa szerintem tökéletesen illusztrálja, mennyire nagyokat hibázhatunk, hiába akarunk jót mindenkinek. Jól illusztrálja, mennyire fontos a tanulás, az önkritika.
(Ahogy gyakran mondják: “A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”)
És jól illusztrálja azt is, amiről az elején írtam: mind hibázunk. Viszont ha nyitottak vagyunk, és törekszünk felismerni hibáinkat, fejlődhetünk!
Amikor kutatok egy témát, hiába szimpatikus egy magyarázat, direkt elkezdem keresni a cáfolatát is. Sőt, időnként kifejezetten rákeresek általam használt, szeretett dolgokra is, olyan kulcsszavakkal, hogy az x hátránya, az igazság a x-ről, stb. Hogy lássam a másik oldalt, és a két vagy több oldal ellenőrzése után tudjak objektíven dönteni.
Ajánlunk valamit már egy ideje? Időnként ellenőrizzük újra, helyesen tesszük-e ezt még mindig.
Például így voltam nemrég a mezítlábas cipőkkel is. Újra ellenőriztem a témát, újra felmértem, hogy mi a jelenlegi kutatások álláspontja. Milyen rossz tapasztalatokat látni, mik lehettek ezek okai. Eddig kivétel nélkül mind csak olyanba futottam, aminek a fő háttér oka a hirtelen, nem fokozatosan váltás volt. Mintha elkezdenél többet sétálni, de a kék túrával kezdenéd, lesérülnél, és azt mondanád, hogy rossz a séta. Szóval megnyugodtam, továbbra is őket ajánlom, továbbra is hangsúlyozva, hogy kell váltani, és továbbra is hangsúlyozva, hogy itt is létezik egyetlen biztosan kizáró ok. (Ez a videóból szintén kiderül, így nem spoilerezem el 🙂 ) De minden kritikát meghallgatok, és később is újra és újra ellenőrzöm az ellenérveket! (Komolyan! Például ha szívesen megosztanád kritikád ezzel az írással, írd meg hozzászólásban! Vagy ha a munkánkkal kapcsolatban, írj nyugodtan a hello@tudatosmasszor.hu címre, vagy a Rólunk menüpont alatt használd az anonim visszajelzést. Minden kritikát szívesen fogadunk!)
Hiszen a mai világban meglehetősen gyorsan változhat egy-egy nézőpont egy-egy újabb kutatás függvényében.
Pont egy ilyen kérdőjeles szakaszban vagyok most a Himalája só kapcsán is. Régóta fogyasztjuk, de most kezdtem el utánajárni újra: biztos jó döntés volt ezt választani? Nem lehet, hogy a kevesebb tisztítás nem csak előny , hanem hátránya is lehet, hiszen így szennyezettebb is lehet? Akár műanyag is lehet benne? Lehet, hogy elenyésző az az ásványi anyag mennyiség, amivel hirdetik? Jobb a parajdi só, vagy az nem élelmiszer célra van? Szóval utánajárok majd ennek is!
Összegezve tehát tanuljunk, és ne féljünk megkérdőjelezni egy-egy régebbi döntésünket vagy álláspontunkat, és legyünk nyitottak az építő kritikára is.
Ha kapunk egy visszajelzést, azt ne személyes támadásnak érezzük, hanem vizsgáljuk meg, hogyan hasznosíthatnánk, hátha van bennük igazság. Ahogy tudjuk, rakjuk félre az egónkat, és tudatosítsuk, hogy a kritika (jobb esetben, pláne ha kulturáltan van megfogalmazva) nem a személyünket érő támadás, hanem segítség, ami által mi is fejlődhetünk.
Ne feledd, hogy a hibáink nem minősítenek minket. Az a problémásabb, ha hibázunk, de nem ismerjük azt be, és a hiba nyomán haladunk tovább.
Ez az eszmefuttatás pedig abban is segíthet, hogy felismerd a jó oktatókat is. Hogy miért? Mert sokan azt mutatják, hogy soha nem hibáznak. Hogy tévedhetetlenek. Biztos te is találkoztál már ilyen oktatóval: aki mindenre (sokszor azonnal) tudja a tökéletes választ, akármit is kérdezel. Na ez legyen intő jel. Aki nem ismeri fel saját határait, és nem is ismeri be saját hibáit, önmagát köti gúzsba. Önmagát akadályozza meg a fejlődésben.
Ugyan így, ha egy oktatónál azt látod, hogy meg meri kérdőjelezni a saját álláspontját, vagy épp ki meri mondani azt, hogy régen tanított valamit, de ma már máshogy látja ugyan azt, az pont, hogy egy jó jel.
Szóval, tanulás, önreflexió, fejlődés… Tudjátok: csak tudatosan!
“A nagy nép olyan, mint a nagy ember.
Ha hibát követ el, felismeri.
Ha felismerte, beismeri.
Ha beismerte, kijavítja.
És aki rámutat a hibáira, azt a legjóságosabb tanárának tekinti.”
– Lao ce
Szerző: Sziklai Csaba masszőr, masszázs oktató, a Masszőr kézikönyv írója. Bővebben…
