Képzeld el, hogy mindjárt elkezdesz plankelni – csak 60 másodpercet kellene kibírnod. Már előre érzed a feszülést a hasadban, az égető érzést a karjaidban, és a fejedben megjelenik a gondolat: „Nem fogom bírni, 30 másodpercnél kidőlök.” De te mégis kitartasz. Remegetsz, az agyad ordít, hogy hagyd abba, de te azt mondod magadnak: „Csak még egy másodperc.” És eljutsz a 60 másodpercig.
És most képzeld el, hogy nem állsz meg egy percnél. Se öt percnél. Hanem mész tovább: egy óráig, két óráig… végül tíz órán, tíz percen és tíz másodpercen át tartod a planket. Pontosan ezt tette George Hood, aki világrekordot állított fel a leghosszabb plankeléssel.
Aki látta őt közben, azt mondta: George maga volt a megtestesült mentális erő. Látszott rajta a fájdalom, csöpögött róla az izzadság, de nem adta fel. Amikor megkérdezték, hogyan bírta, azt mondta: a plank 90%-ban mentális kihívás. George a fájdalom helyett a körülötte lévő emberekre, beszélgetésekre figyelt, így terelte el a gondolatait.
És itt jön a csavar: azt hisszük, a kitartás (vagyis a „grit”) pusztán akarat kérdése, de valójában a biológiánk is közrejátszik benne. A kulcs egy fehérje, amit úgy hívnak: BDNF (Brain-Derived Neurotrophic Factor) – magyarul agyi eredetű neurotróf faktor. Ez a fehérje olyan az agynak, mint a trágyázás a növényeknek: segíti az idegsejtek növekedését, erősíti a kapcsolataikat, és ellenállóbbá teszi őket.
Sok minden növeli a BDNF szintet – például a napfény, az áfonya, az antidepresszánsok –, de a testmozgás a leghatékonyabb. És képzeld, a plank – ez az egyszerűnek tűnő gyakorlat – különösen jótékony, mert nemcsak a testet, hanem az elmét is megdolgoztatja.
Egy orvos, aki több mint 40 éve kutat és súlyos állapotú betegekkel dolgozik, elmondta, hogy bár a plank nem csodaszer, érdemes lenne kutatni a hatását. Olyan emberekről mesélt, akik balesetek vagy betegségek miatt elvesztették az egészségüket, a munkájukat, sőt, a reményüket is. És mégis, a kitartásuk és az olyan gyakorlatok, mint a plank, segítettek nekik mentálisan erősebbé válni.
Például ott van Daniel esete, aki egy ritka, szörnyű fájdalommal járó betegségben szenved (CRPS – komplex regionális fájdalom szindróma). Mégis képes volt kilenc órán át plankelni a beteg karján! Ez elképesztő, és azt mutatja: a fizikai és mentális kihívásokban olyan erő rejlik, amire nem is gondolnánk.
A kutatások szerint a mentális erőfeszítést igénylő mozgásformák – mint a jóga vagy a plank – sokkal jobban növelik a BDNF-et, mint a pusztán kimerítő edzések. És ha a BDNF szint megduplázódik a testmozgás hatására, az nemcsak az agynak tesz jót, hanem az életminőséget is javíthatja.
Ha legközelebb úgy érzed, több kitartásra lenne szükséged az életedben, állj neki plankelni – akár a földön, akár a falnak támaszkodva. Egyetlen perc is számít. Egy perc, ami talán sokkal többet ad, mint hinnéd.
Forrás: egy érdekes (angol nyelvű) TedX előadás:
